2017. október 19. Csütörtök     Nándor napja van,  holnap Vendel napja lesz.

Infovonal:   (06) 80 552-070

klimax, menopauza, változókor, fitoösztrogének, változó kor, szója

A tudományos cikk a klimax kellemetlenségeit enyhítő fitoösztrogénekről ad áttekintést. A változókor idején fellépő hőhullámok szinte ismeretlenek a Távol-keleten.  A klimax sokszor éjszakai álmatlansággal társul, melynek hátterében a hormonegyensúly megbillenése állhat.

Összefoglalás: Míg a fitoösztrogének tudományos kutatása mintegy 10 éve éli reneszánszát, hazánkban a szakmai érdeklődés csak az utóbbi 3-4 évben fordult e terület felé. Áttekintő jellegű cikkemben megpróbálom megadni a fitoösztrogének fogalmának ma elfogadott definícióját, különös tekintettel arra, hogy mit nevezhetünk egyáltalán ösztrogénnek, majd e vegyületcsoport képviselőinek osztályozása és némi történeti vázlatot követően a legjelentősebb fitoösztrogénforrásokról (növényekről) nyerhet az olvasó ismereteket.

Az ösztrogén hormonok ma ismert hatásmechanizmusának tükrében a fitoösztrogének klinikai potenciálja különösen a prevenció vonatkozásában jelentős, de ennek gyakorlati kihasználhatósága nem minden esetben kézenfekvő. Hangsúlyozni kell, hogy a ma fitoösztrogénként aposztrofált vegyületek jelentős hányada ösztrogenitásuktól független jótékony hatással (antioxidáns) is rendelkezik. A lehetséges alkalmazási területekbe is bepillantást kínál a cikk záró fejezete.
Kulcsszavak: ösztrogén, fitoösztrogén, ösztrogén-receptor, SERM: szelektív ösztrogén modulátor, menopausa, antioxidáns

I. A FITOÖSZTROGÉNEK DEFINÍCIÓJA, OSZTÁLYOZÁSA ÉS TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE

Mintegy 75 éves az első közlemény olyan növényi hatóanyagokról, amelyek nőstény állatokban oestrust (a tüzelés latin neve) képesek kiváltani. Gyakorlati jelentőséget is nyert e témakör, amikor Ausztráliában a múlt század (XX.) első felében bizonyos takarmánynövények ösztrogénhatását kezdték gyanítani. Egyes legelőkön található, ún. szubterrán hereféleség (Trifolium subterraneum) Dwalganup fajtája az ott legelő juhok meddőségét okozta, így ezt a here angol neve után clover betegségnek nevezték el. Ez indította el az olyan növényi anyagok izolációját, azonosítását és analízisét, amelyek képesek az ösztrogén nemi hormon hatásait utánozni az állatokban, azaz, amelyeket ma együttesen növényi ösztrogéneknek (vagy fitoösztrogéneknek) nevezünk.

Ösztrogén hatásúnak tekintjük ma azokat a molekulákat, amelyek:
      1. képesek az ösztrogénreceptorokhoz kötődni (ha mégoly csekély affinitással is),
      2. biológiai választ képesek generálni ösztrogénérzékeny szövetekben és/vagy sejtekben, csakúgy, mint a valódi ösztrogénhormonok.

Ezen válaszok alatt értendők (mindenekelőtt) az ösztrogén indukálta gének átírása (expressziója), bár nem feltétlen a teljes arzenál, melyet a valódi ösztrogének képesek indukálni, és természetesen a válaszok erőssége sem ér fel általában az eredetivel. Bonyolítja a helyzetet továbbá az, hogy egy ösztrogén hatású molekula agonista vagy antagonista viselkedése (azaz, hogy ösztrogénként elősegíti vagy antiösztrogénként gátolja a válaszokat) függ attól is, hogy jelen van-e egy erősebb agonista. Ha igen, az antiösztrogén hatás dominál, míg ha nem, az ösztrogén hatás nyilvánul meg. Ebben az értelemben a legtöbb ösztrogén analógkevert agonista-antagonista sajátságokkal bír. Az igen hosszú, de kifejező szakszó: szelektív ösztrogénreceptor-modulátor (angol betűszóval: SERM, ejtsd: szörm) éppen azt a tényt próbálja hangsúlyozni, hogy némely ösztrogén hatású molekula igen sajátságos agonista-antagonista spektrumot mutat, azaz egyesekben inkább agonistaként, míg másokban inkább antagonistaként viselkedik vagy esetleg némelyekben nem is fejt ki semmiféle ösztrogénanalóg hatást.

Mivel a növényi ösztrogénekre vonatkozó, klinikai szempontból releváns információk felsorakoztatása a jelen közleményünk alapvető célja, itt nem taglalhatjuk a botanikai és fitokémiai részleteket. E tekintetben igen kimerítő monográfiák állnak rendelkezésre. Nem tárgyaljuk továbbá az ún. xenoösztrogének nagy és egyre gyarapodó csoportját, az állati (és emberi) endokrin háztartást felborító vegyületek azon képviselőit, amelyek az ösztrogén hormonok hatásába avatkoznak bele. Ezek az anyagok soha nem közvetlenül növényekből vagy bármilyen más természetes forrásból származnak, hanem a környezet ipari vagy mezőgazdasági tevékenység során keletkező szennyeződéséből. Sajnálatos módon (megtévesztően) mind a növényi ösztrogéneket, mind a xeno-ösztrogéneket egy kalap alá véve nevezhetik környezeti ösztrogéneknek. Ez az elnevezés csakis bioökológiai szempontból tekinthető korrektnek, de meglehetősen zavaró orvosbiológiai értelemben, hiszen a xenoösztrogének változatlan formában, a zsírszövetben felhalmozódva évekig a szervezetben maradnak, és károsító hatást fejtenek ki az endokrin rendszerre, míg a növényi ösztrogének gyorsan metabolizálódnak és ürülnek a szervezetből, így relatíve kevés időt töltenek testünkben. A fitoösztrogének nyilvánvalóan elkülönülnek ezért a xenoösztrogénektől, hiszen ha funkcióban hasonlatosság lenne köztük, a fitoösztrogéneket nagy mennyiségben, a napi rendszerességgel fogyasztó távol-keleti népeknél a reproduktív endokrin zavarok már régen szembetűnő szaporulatcsökkenést idéztek volna elő. Belátható, hogy erre nem utal semmi.

Mindazonáltal, legyen bár egy vegyület mégoly természetes származású (mint pld. a növényi ösztrogének), önmagában ez a tény nem garantálja ártalmatlanságát. Számos háziállat meddőségét okozhatják például a takarmányban található növényi ösztrogének: juh, szarvasmarha, sertés, nyúl, fürj vagy akár az egerek és az állatkertben mesterséges tápon tartott gepárdok esetében is, hiszen ezekben az esetekben az elfogyasztott növényi hatóanyag-mennyiség többszöröse annak, ami pld. az emberi táplálkozással bejuthat a szervezetbe.

Bradbury és White 1954-ben 50 olyan növényt soroltak fel, melyek ösztrogén hatást mutatnak egérben vagy patkányban a méh növekedésén alapuló bioassay-t használva. Mazur és munkatársai 1998-ban már 300 olyan növényt ismertek, melyek ösztrogén hatású anyagokat tartalmaznak. Először a szubterrán heréből izolálták és azonosították a genisteint, mely az ösztrogén hatásért felelős, majd ezt az anyagot az ötvenes években nagy mennyiségben a szójababból is sikerült kivonni.

Ritka kivételtől eltekintve a ma ismert fitoösztrogének az ún. növényi fenolok nagy csoportjához tartoznak. Bár némely növényből szteroid szerkezetű ösztrogéneket is izoláltak, ezek valós mennyisége meglehetősen alacsony, sót egyes ilyen tárgyú beszámolókat a későbbi vizsgálatok nem is tudtak megerősíteni. A növényi fenolok főszerkezeti osztályait az mutatja.  A legjelentősebb az isoflavonoid csoport, melyen belül a legtöbb fitoösztrogént az isoflavonok és coumestanok között találhatjuk. A növényi lignánok az előanyagai az emlősökben képződő emlőslignánoknak, melyek az isoflavon vagy coumestan vegyületeknél gyengébb ösztrogenitást mutatnak. A fitoösztrogének kémiai szerkezetük alapján biszfenolos vegyületek, ami a 17-béta ösztradiol két távoli hidroxilcsoportjával jelent valamelyes hasonlatosságot.

II. A FITOÖSZTROGÉNEKET TARTALMAZÓ NÖVÉNYEK

A növények fitoösztrogén-tartalmának analízisére alkalmazott módszerek igen változatosak. Az elválasztástechnika magas nyomású folyadékkromatográfián (HPLC) vagy gázkromatográfián alapul (GC), a detektálás pedig elektrokémiai, UV vagy (GC esetén leginkább) tömegspektrometriás (MS) módszer lehet. E módszerek időigényesek, a minta gondos és hosszas előkészítését (extrakció, dekonjugáció, derivatizáció), bonyolult és drága instrumentációt, valamint alkalmazásukban jártas szakembereket igényelnek. Irodalmuk kiterjedt, monográfiákat tölt meg. A nagyszámú minta gyors analízisére alkalmas immunoassay módszereket néhány fontosabb fitoösztrogénre a közelmúltban fejlesztették ki a szakterület iránt igencsak megélénkült tudományos érdeklődés igényeinek kielégítésére.

Számos növényt úgymond "meggyanúsítottak" már azzal, hogy ösztrogén hatással bír. Ezek között persze feltűnik az amúgy nagyon egészséges és gyakori fogyasztásra jó szívvel ajánlható fokhagyma is, mely nagy valószívűséggel hatékony az érelmeszesedés, a vérnyomás-emelkedés, a bélférgesség, némely tumorok kifejlődése és számos, itt nem részletezhető kórfolyamat ellen. Azonban jelenleg nem áll olyan szakmai adat rendelkezésünkre, amely alátámasztaná a fokhagyma fitoösztrogén-tartalmát, és sajnos a vámpírok elleni hatékonysága sem tekinthető bizonyítottnak. A viccet félretéve a legóvatosabb megfogalmazás szerint is e növények legtöbbjének ösztrogenitása ellentmondásosnak ítélhető, azaz erősen kérdéses. Igaz ez továbbá a búzacsíra olaj, a fababab, a ginszeng vagy az indiai kender esetén is. Nem kizárt, hogy izolálnak és azonosítanak majd e növényekből is valódi fitoösztrogéneket a fövőben, de ezek mennyisége és potenciája is valószínűsíthetően alacsony szintű lesz.

A fő fitoösztrogének jelentőségét egyrészt az adott növényekben található számottevő mennyiségük, másrészt relatíve erős ösztrogenitásuk adja. Humán gyógyászati szempontból nem elhanyagolható továbbá, hogy az adott növényt emberi táplálkozásra használják-e. Ezek szerint a fő fitoösztrogének az isoflavonoid és a lignán csoportból kerülnek ki. Meg kell jegyezni, hogy növényi táplálékkal (pl. gabonával), amennyiben az bizonyos penészgombákkal (fuzárium) szennyezett, az előbbiektől különböző biológiai eredetű ösztrogén hatású anyagok is bejuthatnak az emberi szervezetbe. Ilyen molekula például a zearalenol (szerkezetileg rezorcinsav lakton, amely tehát nem növénynek, hanem egy gombának a terméke, ezért nem lehet növényi ösztrogénnek nevezni, legfeljebb gombaösztrogénnek). Klinikai jelentőségük, hogy folyamatosan ezzel fertőzött élelmiszer (kenyér) tartós fogyasztása esetén gyerekekben pubertás praecox, felnőttekben pedig reproduktív funkciók zavara (mensesirregularitás, meddőség) léphet fel.

A klinikailag releváns valódi fitoösztrogének az isoflavon csoportban a már említett genistein, a daidzein, ill. előalakjaik, a formononetin, valamint a biochanin-A. Az equol és az O-desmethylangolensin (O-DMA) az állati (emberi) szervezetben az előzőkből termelődő metabolitok. Az ösztrogenitást önmagukban nem mutató növényi lignánok, secoisolariciresinol és mata iresinol a szervezetben enterodiollá és enterolactonná, ún. emlőslignánokká alakulnak át, nagyrészt a bél baktériumflórájának hatására. Ezért antibiotikumok hosszas alkalmazásakor kialakulásuk (és felszívódásuk) a bélflóra károsodása miatt zavart szenved.

klimax, menopauza, változókor, fitoösztrogének, változó kor, szójaMint leggazdagabb forrás az isoflavonok tekintetében a szójabab, míg a lignánok vonatkozásában a lenmag magasan kiemelkedik a többi közül (II. táblázat). A babfélék között második helyre vállvetve befutó "pint-" és "pigeon-" bab is csak a szója isoflavonoidtartalmának töredékével (kb. 1/100) dicsekedhet. A pillangósok között az utóbbiakhoz mérhető fitoösztrogéntartalma van még az emberi élelmezésben nem használt pagodafa (Sophora japonica) és a takarmánynak termesztett csillagfürt (Lupinus nemzetség) termésének, valamint a szórványosan nálunk is fogyasztott csicseriborsónak vagy bagolyborsónak (Cicer arietum), ami viszont az ösztrogenitást nem mutató isoflavonoid-előalakokból (pl. formononetin) a fentieknél jóval többet tartalmaz, bár a szójától e téren még így is egy nagyságrenddel lemarad. Figyelemre méltó a japán nyílgyökér (Pueraria lobata) igen magas isoflavontartalma. Ez a növény azonban az emberi élelmezésben nem játszik szerepet.

A növényi magvak általában tartalmaznak lignánt, de mennyiségük elenyésző a lenmag lignánjai mellett. Száraz anyagra vetítve a földimogyorót és a kesudiót a napraforgó orrhosszal csak, de megelőzi, viszont a közönséges földieperben kétszer, a tökmagban pedig 6-8-szor annyi lignán van, ami így elnyeri a második helyezést a lenmaghoz képest még így is nagyságrenddel kisebb lignántartalmával. Az eperfélék és a bogyósok szintén tartalmaznak több-kevesebb lignánt, csakúgy, mint a tea és a kávé.

Ezek az összehasonlítások két dolgot érzékeltetnek: egyrészt, hogy számos növényben találhatóak fitoösztrogének vagy előalakjaik. Másrészt ezek mennyisége (a szóját és a lenmagot kivéve) oly csekély, hogy az adott növényi részek fogyasztásával képtelenség még csak megközelítőleg is annyi hatóanyagot bevinni, aminek bármily gyenge ösztrogén hatása lehetne. Egyéb, pl. antioxidáns, gyulladásgátló, vérkoleszterint csökkentő vagy rákmegelőző jótékony hatásukat persze már ezen, alacsonyabb dózisokban is kifejthetik mind a lignánok, mind az isoflavonoidok. Ezért is (no és a rostok miatt is) javallt egészben vagy teljes kiőrlésű alakban a magvak minél gyakoribb fogyasztása az egészségmegőrzés érdekében, legyen az bab, gabona, esetleg napraforgó- vagy tökmag.

Az egyéb fitoösztrogének közül meg kell említeni az almában is található phloretint, a zellerben és egyéb zöldségekben előforduló apigenint, valamint a citrusfélékben gyakori naringenint. Ezek potenciája a fő fitoösztrogéneknél gyengébb, és a növényben talált koncentrációjuk is jóval kisebb. Ezek nem az isoflavonoid, hanem az flavonoid csoportba tartoznak. A stilbén szerkezetű resveratrolt, melyet szőlőmagból vontak ki, jórészt még csak in vitro körülmények között vizsgálták, és ilyen körülmények között ösztrogenitása bizonyítottnak tekinthető.

III. JELEN ISMERETEINK A FITOÖSZTROGÉNEK HATÁSMECHANIZMUSÁRÓL ÉS POTENCIÁLIS KLINIKAI HASZNAIRÓL

A fitoöszrogének "állóvizét" alaposan felkavarta, mikor Jan Ake Gustafsson munkacsoportja 1997-ben a stockholmi Karolinska intézetből közölte az ún. ß ösztrogén receptor létezését. Ez ugyanis az ösztradiollal egyenlő affinitással köti in vitro a coumestrolt, és ezek után nem sokkal lemaradva az isoflavonoid genistein következik, sőt a flavonoidszerkezetű apigenin affinitása is eléri az ösztradiol 6 százalékát. Úgy tűnik, hogy ez a receptor túlsúlyos azon szervekben és szövetekben (agy, csont, érfal), ahol az ösztrogénnek a degeneratív kórfolyamatokkal (Alzheimer-kór, osteoporosis, atherosclerosis) szemben protektív szerepe lehet. Feltehetően a fitoösztrogének számos jótékony hatását közvetíthetik e receptorok már azon alacsonyabb vérszintek mellett is, ahol ún. klasszikus ösztrogenitásuk a reproduktív szervekben még nem nyilvánul meg. Szimplifikálva a fitoösztrogéneket ezért gyakran az ún. szövetspecifikus szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok (SERM) közé is sorolják. Csak azzal a kiegészítéssel fogadható el ez a szemlélet, hogy leszögezzük: míg a SERM-ek többsége mesterségesen előállított szintetikus molekula, addig a fitoösztrogének a természetből származó hatóanyagok.

A fitoösztrogének befolyásolják a petefészek hormonjainak metabolizmusát is. Például interferálnak a 17-béta hidroxi-szteroid dehidrogenáz enzim működésével, amely az androszténdiontesztoszteron és az ösztron-ösztradiol konverziót végzi. Az endogén szteroid-hormonszinteket tehát elméletileg csökkenthetik a fitoösztrogének. A szexhormonkötő fehérje (SHBG) plazmaszintjét emelve a szabad, azaz biológiai értelemben aktív hormon szintjét is képesek csökkenteni. A szójaételek fogyasztása premenopauzás és posztmenopauzás nőknél is a 2-hidroxilált ösztrogének képződését segíti elő, melyek az eredeti hormonnal szemben tumornövekedésgátlóak. Mindezen metabolikus változások a hormonfüggő, rosszindulatú női daganatok (emlő- és méhtestrák) kifejlődése ellen hatnak. Antagonistaként az ösztrogénfüggő tumorok képződését közvetlenül is gátolhatják a fitoösztrogének az ösztrogénreceptorok közvetítésével vagy a sejten belüli ösztrogénhormon-anyagcsere módosításával, de antioxidáns-gyökcsapda, ill. fehérjefoszforilációt gátló hatásuk révén nem csak női daganatok ellen hatékonyak. A szója és a lenmag közismerten magas rosttartalma rendszeres fogyasztás esetén a vastagbélrák kifejlődését is gátolja.

klimax, menopauza, változókor, fitoösztrogének, változó kor, szójaA szója és a lenmag flavonoid és lignán vegyületei a hormonhiány okozta hőhullámokat csökkentik, és a menopauzában fenyegető csontritkulás elleni hatékonyságukról is közlemények tanúskodnak. Az érfalak védelmével, valamint a koleszterin-anyagcsere pozitív irányú megváltoztatásával gátolják az atherosclerosis kialakulását, ami nemcsak koronáriaszűkületet és szívinfarktust, hanem a perifériás végtagartériák mozgáskorlátozottsághoz és/vagy végtagvesztéshez vezető szűkületét is okozhatja.

Az USA-ban 1999. október 21-tól engedélyezte az FDA (Food and Drug Administration), hogy a szójatartalmú élelmiszerek csomagolásán ez a tény feltüntethető a vásárlók tájékoztatására. Az utóbbiak miatt fogyasztásuk nemcsak hölgyeknek, hanem mindenkinek ajánlott. Kihangsúlyozandó, hogy e jótékony hatások nem kizárólag a flavonoidoknak tulajdoníthatóak, azért a tisztított flavonoidkészítményeket (tabletták) inadekvátnak kell tekintenünk táplálkozás-élettani szempontból.

Ezen növényi komponensek felszívódása és lebontása azonban egyedileg eltérő lehet. Ennek felmérésére jelenleg nem rendelkezünk tömegméretekben alkalmazható eljárással, ezért az optimális hatóanyagvérszint eléréséhez mindenkinek el kell fogyasztani az adekvátmennyiséget, hogy a jótékony hatások jelentkezésére bizton számítani lehessen.

A megfelelően feldolgozott szójabab és a lenmag rendszeres és jelentős mennyiségű fogyasztásával lehet kizárólag a cca. 40-80 mg-os napi isoflavonoid- és cca. 100 mg-os lignánbevitelt elérni. Ez már képes olyan vérszinteket biztosítani, ami a távol-keleti népeknél átlagosnak számít. Értékelhető eredményt a klimakteriális panaszok enyhülésére (hőhullámok) ennél alacsonyabb adagoktól nemigen remélhetünk. Az eddig megjelent humán vizsgálatok e dózishatárt nem haladták meg. Klinikailag értékelhető, releváns klasszikus ösztrogén hatást (endometriumvastagság, hüvelykenet, gonadotropszintek) posztmenopauzában ezen adagoknál nemigen lehet kimutatni. Egy tanulmány talált enyhe (nem szignifikáns) maturációs eltolódást a hüvelykenetben, amit mások (és saját adataink) nem erősítettek meg. Magasabb farmakológiai dózisú isoflavonoid- vagy lignánkészítményekkel nemigen állnak rendelkezésre humán toleranciavizsgálatok, ezért alkalmazásukat lehetőség szerint kerülni kell. Állatkísérletes adatok viszont alátámasztják, hogy farmakológiai fitoösztrogén-adagok valódi ösztrogénhatást is képesek létrehozni (uterotrop hatás).

Az eddig közölt, sajnos kevés és korlátozott értékű humán vizsgálat azt valóság azt valószínűsíti, hogy a táplálékkal történő fitoösztrogén-bevitel több tekintetben valódi terápiás alternatívája lehet az ösztrogénhormon-pótlásnak (pl. hőhullámok, kardiovaszkuláris prevenció). Az urogenitális hámatrófia azonban nem előzhető meg ily módon. Az osteoporosisprevenció terén - bár biztató adatok vannak - biztosat jelenleg nem állíthatunk még. Kifejezett rákmegelőző tulajdonságukat számtalan in vitro, sejtkultúrán nyert és in vivo, állatkísérletes adat támogatja. Elvétve intervenciós humán vizsgálatok is történtek már, de legmeggyőzőbbek azok az epidemológiai adatok, amelyek az ún. hormondependens tumorok (emlő-, méhtest-, prosztata-) előfordulását alacsonyabbnak találták a fitoösztrogéneket rendszeresen fogyasztó távol-keleti népeknél.

Az elméleti kérdések mellett a fitoösztrogénekkel kapcsolatos legfontosabb gyakorlati probléma mégis az, hogy miképp fogyasztható el a kívánatos szója- és lenmagmennyiség. Optimális a távol-keleti konyha átvétele lenne számtalan szójatelével együtt, de Európában népegészségügyi megoldást ez nem jelenthet. Alternatívaként extrém magas magtartalmú péktermékek jönnek számításba, és ma már S-ex néven a Dél-Dunántúlon háromféle változatban ez a termék boltban megvásárolható. Ez képes a fent említett hatóanyag-leadást produkálni napi cca. 10-12 dkg. elfogyasztása esetén. "Gyógyszerként" egy ausztrál vörösherefajta parciálisan tisztított isoflavonoid-hatóanyagait (40 mg) tartalmazó készítmény (Promensil) Ausztráliában és az USA-ban van forgalomban. Meggyőződésem, hogy a tisztított isoflavonoidok fogyasztásával a növényi ösztrogénekben rejlő gyógyító-megelőző potenciál csorbát szenved. Számos vizsgálat például arra a következtetésre jutott, hogy a növényi ösztrogént tartalmazó magvak jól ismert vérkoleszterincsökkentő hatékonysága önállóan nem köthető sem az isoflavonoidokhoz, sem a magvak növényi rosttartalmához, hanem a kettőnek együtt kell a táplálékkal a szervezetbe jutnia. Ha csak a szójánál maradunk, annak lecitinjét régóta ajánlják herbáriák és gyógyszertárak az agyi mikrocirkuláció javítására. Miért kéne tehát úgymond szétszerelni, ami egyben többet ér? Ehhez kapcsolódóan meg kell jegyeznem, hogy a kereskedelemben kapható, feldolgozott (texturált) - leginkább húspótlás céljából előállított - szójatermékek (kocka, szelet, stb.) épp ezen okból nem kerülnek fel az ún. natúrkonyha apostolainak receptkönyveibe. Fitoösztrogén tartalmuk is messze alatta marad a teljes szójának.

A fitoösztrogének jelentősége ma már nehezen vitatható. Kívánatos lenne, hogy alkalmazásuk az egészséges táplálkozás általános irányelveit követve, azaz ne a túlzó és egyoldalú kampánydiéták kapcsán terjedjen. A sok zöldséget, teljes kiőrlésű gabonát, olajos magvakat fogyasztó, tudatosan táplálkozó ember csak árnyalatnyit kell, hogy módisítson étrendjén (pl. babsaláta helyett szójabab-saláta), hogy megnövelje a kívánatos szintre a bevitelét. A kevésbé állhatatosak számára a koncentrált fitoösztrogén tartalmú szója-lenmag sütemény jelenthet megoldást. Nem vagyunk egyformák, ezért nincsenek általánosan alkalmazható megoldások. A hazánkban is gyorsan terjedő kínai éttermek szakácsainak találékonyságát dicséri, hogy gyakran a helyi nyersanyagokból is az eredeti kínai ízeket tudják elővarázsolni. Nem lenne jó, ha eközben a távol-keleti egészséges nyersanyagok kikopnának a kínálatunkból.

Szakmai önéletrajz
      Dr. Garai János 1961. április 27-én született Nyíregyházán. Munkahelye a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvosi kar Kórélettani Intézet.
      Beosztása: docens
      Szülész-nőgyógyász szakorvos (szakvizsga 2000-ben). Több külföldi ösztöndíjban részesült.
      Houstonban poszt-doktori képzésben vett részt.
      2000-201 CIMO-OMFB Finn-Magyar kutatási együttműködés Növényi Ösztrogének az egészségvédelemben.
      1999 december-2000 március.
      Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj 3 hónapos kutatómunka: Institute of Preventive Medicine Nutrition and Cancer, Folkhalsen Research Center, University of Helsinki, Finland.
      1997-99 Posztdoktori OTKA támogatás az alábbi programra: Életmód és Táplálkozás pozitív hatásai a klimaktériumban.
      1995 november ”Studies on Type II Estrogen Binding Sites” c. kandidátusi értekezés védése.
      A Magyar Menopausa Társaság Komplementer Medicina Fórumának vezetője.

A cikk a Komplementer Medicina 2001. V. évf. 3 számában jelent meg

 

Idézet

"Kínai bölcsesség: Bocsássuk el irigységeinket és gyűlölködésünket, engedjük el lehetetlen vágyainkat."
Fel